Hoppárézimi!
HOPPÁRÉZIMI! monodráma
A TeatRovás Kísérleti Színműhely előadása
HOPPÁRÉZIMI! monodráma
A TeatRovás Kísérleti Színműhely előadása
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Czwartek, 17 Lipca 2014 20:30
Az egész egy csattanással kezdődött: "...1985. március 7-én a Lenin krt. és a November 7. tér kereszteződésében piros jelzésnél kezdte meg áthaladását az úttesten, minek következtében a TH 13-31 frsz-ú Trabant személygépkocsi elütötte. A baleset következtében Zemlényi Zoltán 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett..."
A fiú több métert repült, majd súlyos kómába zuhant. Heteken át az életben maradása sem volt biztos, aztán elkezdett visszatérni közénk. És egyre jobban zavarta, amit maga körül tapasztalt: a lesajnáló tekintetet, a szánakozó bánásmódot, de legfőképp azt, hogy a járásra és beszédre képtelen fiút automatikusan mindenki értelmi fogyatékosnak vélte - azt a fiút, aki a baleset előtt kenubajnok, dobos és szépségkirály volt... Ezért ZZ megfogadta, bármilyen keserves lesz is, újra "normális" emberré fog válni.
A gyógyulás lassú volt, fájdalmas és sokszor gyötrelmes. ZZ-nek újra kellett tanulnia járást, a beszédet - a hangképzéstől kezdve mindazt, amit átlagos esetben ösztönösen sajátít el a kisgyermek. A kommunikáció megkönnyítésére először egy saját maga által kitalált beszélőtáblát használt, majd jött az írógép és ennek eredménye, a híressé vált napló: ZZ nem tett mást, mint bal kezének egyetlen ujjával gépelve leírta mindazt, amit naponta érzett. A maga tizenöt éves stílusával, könnyed, lendületes formában. Aztán mire feleszmélt, a naplóból 70 ezer példányban eladott könyv, a könyvből pedig országos siker lett 1987-ben.
Zemlényi Zoltán a darabról:
“A Hoppárézimi ma már egy közel 30 éves történet. A könyv tulajdonképpen az 1986-os évem naplója. 16 éves voltam akkor. 16 évesen éltem át azt, hogy a jövőbe vetett álmaimnak egy szemvillantás alatt vége. Külső szemmel egy szánni való rokkant lettem, de belülről ugyanaz maradtam és ugyanazzal a szenvedéllyel próbáltam a sorstól visszakövetelni a jussomat, amit az addig eltelt években – még egészségesként – kiérdemeltem. A Hoppárézimi monodráma nekem azért fontos, mert ez az első színpadi megformálása a saját 16 éves gondolataimnak, kamasz érzéseim szavakba öntésének. Az 1990-től két évadon át nagy sikerrel játszott és a televízió által többször is sugárzott színdarabot azért volt könnyű külső szemmel néznem, mert a szövegkönyvet nem én írtam, bár a mű kétségkívül az én történetemet dolgozta föl. Most valószínűleg újra fogom élni az egész akkori érzésvilágomat, melyet olvasni is veszedelmes, előadva, a nézőtérről nézve viszont egyenesen horrorisztikus lesz számomra. Legalábbis megvan rá az esély. Ezért én izgulok a legjobban, hogy megnyíljon az időkapu és visszazuhanjak 1986-ba. Mert akkor jó eséllyel a nézők sem fognak úgy felállni a székükből, ahogy az elején beleültek. Ezt tehát nem újra műsorra tűzik, hanem ez lesz a virágpremier!”
Közönségtalálkozó az alkotókkal az előadás után.
Felolvasószínház az író felnőtteknek szóló művéből Közreműködik: Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna színművészek Rendezte és szerkesztette: Pass Andrea drámaíró, rendező, színháztörténész
„Az ember olyan világra vágyik, ahol a jó és a rossz világosan megkülönböztethető, mert vele született a csillapíthatatlan igény, hogy mielőtt megértene, ítélkezzék. Erre a vágyra épülnek a vallások és az ideológiák. (…) Ebben a „vagy-vagy” -ban nyilatkozik meg az, hogy képtelenek elviselni az emberi dolgok lényegi viszonylagosságát. Ezért nehéz megérteni és elfogadni a regény bölcsességét (a bizonytalanság bölcsességét).” (Milan Kundera: A regény művészete) Krasznahorkai László Nobel díja és életműve előtt tisztelegve, próbáljunk meg együtt a végére járni annak, hogy Krasznahorkai életművében, hogyan lép a külvilág elveszített végtelensége helyére a lélek végtelensége, végtelennek tűnő, gyönyörű mondatokban! Horváth Zsuzsanna 28 éve tanít magyar nyelvet és irodalmat, most azt a kérdés járja körbe, hogyan olvassunk Krasznahorkait?
Dr. Lukács Liza szakpszichológus előadása Ahogy frappánsan mondani szokták: a fogyás titka, hogy jókor kell abbahagyni az evést. Ezzel nehéz vitatkozni, ráadásul ez a legtöbb embernél hatékony módja a testsúlycsökkentésnek. Azonban, hogy miért eszünk – akár mennyiségben, akár kalóriában – többet, mint amennyire a testünknek szüksége van, az szinte teljesen egyéni életút, egyedi élettapasztalatok kérdése. Mindenki kapcsolódik valahogyan az evéshez, az ételekhez. Mindenki kapcsolódik valahogyan az evéshez, az ételekhez. Ennek a kapcsolódásnak a mikéntje pedig hatással lesz arra, hogy ki mit, mennyit, mikor, hogyan és miért eszik. Mindez pedig együttesen határozza meg azt a késztetésünket, amit átélünk amikor enni kezdünk vagy akár csak az evésre, ételekre gondolunk. Az ételekhez, az evéshez fűződő viszonyunk megismerése elengedhetetlen része a sikeres és tartós testsúlycsökkentésnek, másrészről a kapcsolataink és önmagunk mélyebb megértéséhez is elvezethet.
Kordos Szabolcs, az „Egy város titkai” bestseller könyvsorozat szerzője Budapest legsűrűbben lakott városi dzsungelében, a hihetetlenül izgalmas Csikágóban mutatja be…
Házigazda: Asztalos Emese irodalomtörténész Egy magazin kérése volt, hogy nézzünk valahogy másképp a világra, mondjuk úgy, mint egy kutya (János)…
Karctű, műanyag lemez, fekete festék, ezek lesznek az eszközeink háromalkalmas sokszorosító grafikai workshopunkon, ahol a rajzolt vonalaké lesz a főszerep.…
pozycji w koszyku
suma:
Czas sesji upłynął. Aby dokonać zakupu biletów należy je ponownie dodać do koszyka.