A GRUND

„Az ember olyan világra vágyik, ahol a jó és a rossz világosan megkülönböztethető, mert vele született a csillapíthatatlan igény, hogy mielőtt megértene, ítélkezzék. Erre a vágyra épülnek a vallások és az ideológiák. (…) Ebben a „vagy-vagy” -ban nyilatkozik meg az, hogy képtelenek elviselni az emberi dolgok lényegi viszonylagosságát. Ezért nehéz megérteni és elfogadni a regény bölcsességét (a bizonytalanság bölcsességét).” (Milan Kundera: A regény művészete) Krasznahorkai László Nobel díja és életműve előtt tisztelegve, próbáljunk meg együtt a végére járni annak, hogy Krasznahorkai életművében, hogyan lép a külvilág elveszített végtelensége helyére a lélek végtelensége, végtelennek tűnő, gyönyörű mondatokban! Horváth Zsuzsanna 28 éve tanít magyar nyelvet és irodalmat, most azt a kérdés járja körbe, hogyan olvassunk Krasznahorkait?

Házigazda: Asztalos Emese irodalomtörténész Egy magazin kérése volt, hogy nézzünk valahogy másképp a világra, mondjuk úgy, mint egy kutya (János) vagy egy ló (Laci). És ez a Laci és János egymás mellett maradt, hogy gondolkodjon sorsokról, otthonról, szerelmekről, teremtésről és pusztításról, életről és halálról. A Kutyagoló közös gondolkodás, a Kutyagoló az érzelmek közössége. A Kutyagoló zene és felolvasás, dalok, versek és novellák, sokszor a legfrissebb szövegek bemutatója.

Karctű, műanyag lemez, fekete festék, ezek lesznek az eszközeink háromalkalmas sokszorosító grafikai workshopunkon, ahol a rajzolt vonalaké lesz a főszerep. Ez alkalommal egy mélynyomó technikával, a kézi nyomtatásos fóliakarccal ismerkedünk meg, ami a rézkarc és a rézmetszet alapelvét egyszerűsített formában segít megérteni és kiaknázni.