Andrea Chénier - Netrebkóval

Kevés heroikusabb pillanata van az operatörténetnek annál a jelenetnél, amikor Andrea Chénier, a költő és szerelme, Maddalena de Coigny együtt lép a vérpadra azt kiáltva, hogy közös haláluk a szerelem diadala! A zsúfolásig telt Erkel Színház nézőtere, kétezer magyar operarajongó lehet tanúja Umberto Giordano operája diadalmas estéjének: aznap a világ ma legnagyobbnak mondott énekesnője, Anna Netrebko és férje, Yusif Eyvazov előadásában. Természetesen magyar művészek és az Opera együttesei övezik a két főszereplő budapesti fellépését, amely különleges élménynek ígérkezik: Anna Netrebko másodszor jár Budapesten, és először énekel teljes operát!

1. kép
Franciaország, 1789. Coigny grófnő házában Carlo Gérard és a többi szolga az esti ünnepséget készíti elő. Amikor Gérard egyedül marad, kifejti az arisztokraták iránt érzett ellenszenvét, s megjósolja az uralkodó társadalmi osztály közelgő végzetét. A grófnő lányával, Maddalenával belép a bálterembe, hogy ellenőrizze, minden készen áll-e a vendégek fogadására. Gérard elmereng a lány szépségén. Megérkeznek a vendégek, köztük Fléville, a regényíró, aki barátjával, a költő Andrea Chénier-vel lép be a terembe. Egy abbé, az egyik meghívott, nyugtalanító híreket hoz, egyenesen Párizsból. Kis színdarab következik: előadják Fléville pásztorjátékát. A grófnő megkéri Chénier-t, hogy ő is szavalja el egy versét, ám a költő ezt megtagadja. Maddalena gúnyolódásba kezd, s addig provokálja a költőt, amíg szóra nem bírja. Az elszavalt vers a szerelmi témából politikaiba csap át, és egy zsarnokság elleni példázat kerekedik ki belőle. Az arisztokrata hallgatóság felháborodik, Maddalenára azonban nagy hatást tesznek a költő szavai. A feszültség oldására táncba kezdenek a vendégek, amit az éhezők tömege szakít meg. Gérard engedte be őket a házba, aki a felháborodott Grófnő parancsára kizavarja őket, s egyben velük együtt távozik a szolgálatából. A vendégek tánccal próbálnak jókedvre derülni.

2. kép
1794. Párizs Robespierre terrorja alatt áll. Maddalena és szolgálója, Bersi, a fővárosba került. Bersi kurtizánnak állt, hogy mindkettejüket eltartsa. A lány egy besúgóval beszélget, miközben a közelben tartózkodó Chénier-t és barátját, Roucher-t figyelik. Roucher azt tanácsolja Chénier-nek, hogy meneküljön el Párizsból, de a költőt maradásra készteti szíve: egy ideje egy titokzatos, ismeretlen lánytól rendszeresen levelet kap. Roucher bebizonyítja, hogy ez a rejtélyes lány csakis egy kurtizán lehet, így a csalódott Chénier úgy dönt, hogy hamis útlevéllel elszökik. Gérard, immár a forradalom vezetőjeként, kiadja a besúgónak, hogy keresse meg neki Maddalenát, aki ezt meg is ígéri. Bersi Chénier-hez lép, és átadja úrnője üzenetét: arra kéri a költőt, hogy várja meg. Roucher és a kém a távolból figyelnek. Megjelenik Maddalena szolgálólány-ruhában, s mikor Chénier-nek idéz abból a versből, melyet öt éve Madame de Coigny bálján hallott tőle, a költő felismeri a lányt. A veszélyben lévő Maddalena Chénier karjában talál menedéket, s szerelmet vallanak egymásnak. A besúgó értesíti Gérard-t, hogy megtalálta a keresett hölgyet. Gérard-ral feltartóztatják a párt, mielőtt szökni indulnának. A költő megkéri barátját, hogy vigyázzon Maddalenára, ő maga pedig párbajozni kezd a forradalom vezetőjével. Gérard megsebesül, felismeri a költőt, s menekülésre biztatja, mert neve szerepel Fouquier-Tinville-nek, a forradalmi törvényszék közvádlójának a listáján. Andrea Chénier elmenekül, Gérard pedig azt állítja a köré gyűlő tömegnek, hogy ismeretlen sebesítette meg. A tömeg a girondistákra fogja a tettet.

3. kép
A Forradalmi Törvényszék üléstermében a kissé kapatos Mathieu Populus szónokol a népnek. Veszélyben a haza, egész Európa Franciaországot támadja. Megjelenik Gérard, aki időközben felépült sérüléseiből, és folytatja Mathieu beszédét. Meghatottan hallgatják, majd bedobálják utolsó értékeiket az adománygyűjtő urnába. Madelon, egy idős, világtalan hölgy, családjának utolsó életben maradt férfi tagját, az unokáját ajánlja fel a haza védelmére. A fiút lajstromba veszik, és a tömeg hamarosan már kint az utcán énekli a francia forradalmi dalt, a La Carmagnole-t. A fáradhatatlan besúgó újabb híreket hoz: Chénier-t elfogták, viszont Maddalena eltűnt; de megnyugtatja Gérard-t, hogy ha elég erős lesz a vád a költő ellen, el is ítélhetik, és akkor Maddalenát keresni sem kell, magától ide fog jönni könyörögni kedveséért. Gérard feljelentést ír Chénier ellen, és bár nem akar becstelenné válni, végül legyőzi Maddalena iránt érzett szenvedélye. Ahogy a kém megjósolta, Maddalena meg is érkezik, Gérard őrült szerelmi vallomása kétségbeesésbe taszítja a sokat szenvedett lányt. Mindenki elpusztult körülötte, anyját megölték, Bersi miatta lépett a bűn útjára, Chénier a börtönben sínylődik. Szerelme életéért cserébe hajlandó odaadni magát Gérard-nak. A férfi megígéri Maddalenának, hogy az élete árán is megmenti Chénier-t. A terembe beözönlik a tárgyalásra és kivégzésre kíváncsi nép. Megjelennek az esküdtek és az elnök. Belép Fouquier-Tinville, a közvádló, végül bevezetik a vádlottakat. Chénier-t árulással vádolják, s azzal, hogy a forradalom ellen írt lázító verseket. A költő hiába bizonygatja az ártatlanságát, nem hisznek neki. Gérard jelentkezik, hogy tanúskodjon mellette, bevallja, hogy ő jelentette fel, s most nyilvánosan visszavonja a vádjait. Fouquier-Tinville azonban tántoríthatatlan, a nép pedig megvesztegetést emleget. Az esküdtek ítélete: halál.

4. kép
A Saint Lazare börtön. Andrea Chénier utolsó versét fejezi be, s megmutatja Roucher-nak. Későre jár, az őr elküldi a költő barátját. Gérard bekíséri Maddalenát a börtönbe. A lány arannyal és pénzzel lefizeti az őrt, hogy a kivégzéskor, mikor az Idia Legray nevű elítéltet szólítják, ő vehesse át helyét, s így együtt halhasson meg szerelmével. A szerelmesek a cellában találkoznak, s együtt készülnek a halálra. Hajnalodik, elérkezett az ítélet órája.